Amióta beindult az újrahasznosítós, karácsonyi, barkács program, a barátnők, ismerősök gyűjtögető üzemmódra kapcsoltak, és kisebb-nagyobb csomagokban minden nap meglepnek egy-két kiszuperált szépséggel. Aztán beindul a szempilla rebegtetés, a „nekem mikor csinálsz valamit?” kérdések özöne, és ilyenkor mit tesz egy jó barátnő?

Ragasztópisztolyt ragad, és minden tudását latba vetve készít egy különleges darabot. Vagy legalábbis igény szerint olyat, ami a leendő tulajdonos bejárati ajtaján is jól mutat.

Az újrahasznosítás alapanyagok:

• egy régi vesszőkoszorú alap
• a barátnőtől rám hagyományozott termés halom
• karácsonyfadísz
• némi masni

Tehát ismét egy ajtódísz készült, már csak azért is, mert erre volt igény, mindazon túl, hogy ne legyen arany, ne legyen kék, ellenben minél több természetes és natúr dísz kerüljön a dekorációra.

A barna szín mellé, a természetes hatás kedvéért mindenképpen jó döntés volt egy kis zöld levél, narancs szelet, némi fehér dísz és masni.

Nem akartam sem túlpakolni, sem pedig semmitmondóan üresen, kevés elem felhasználásával elkészíteni ezt az egyszerű, de mégis mutatós koszorút, így a végeredmény szerintem önmagáért beszél.

S különösen nagy öröm volt ajándékozónak, illetve az ajándékot kapott barátnőnek egyaránt, hogy az újrahasznosított elemek jelentős része az ajtódísz tulajdonosától származik.