Várjuk a karácsonyt. Luca visszaszámol, Pannus pedig minden édességre rámutat a boltban és azt kérdezi, hogy ezt kihozza. A válasz eddig az volt, hogy a Mikulás, de mivel ő már elfáradt és hazament, majd a Jézuska. Így aztán tovább várakozunk, s a várakozás közepette Luca lelkesen cserélgeti reggelente a nagy nap közeledtét jelző számot a bejárati ajtón.
Mert, hogy ez az ő feladat azóta, amióta rátaláltam a padláson egy kiszuperált képkeretre és a műanyag mágneses számokra.
Biztosra vettem, hogy nem egy hagyományos karácsonyi ajtódíszt fogok készíteni, már csak azért sem, mert tavaly valamikor ez idő tájt egy hobbi boltban rátaláltunk egy félig fém, félig fa bagolyra. Az akkor még pöttöm Pannusnak annyira megtetszett, hogy megvettük és ragasztóval feltettük az ajtóra.
S azóta le se tudjuk szedni onnan. Így aztán adva volt a zöld színű képkeret (ami valamikor a gyerekszoba falán lógott), egy szétszóródott gyerekjáték színes, mágneses számai és egy ajtón ragadt „állat”, ami úgy tűnik most már családtag marad.
Na, ezekből készíts valami karácsonyit - gondoltam, s hát nem is volt olyan nehéz feladat.
A bagoly miatt csak egy fél karácsonyfa fért a keretbe, de ezt megpróbáltam amolyan 3D formában felragasztani az alapra.
A nagyon zöld szín ellensúlyozására egy kis díszt ragasztottam a keretre, majd némi hóspray segítségével téli hangulatot varázsoltam az ajtóra.
Végül jöhettek a számok, amik egy kis arany festéknek köszönhetően már jól beleillettek a design-ba.
S hogy mi történt a bagollyal? Ő lett a "karácsonyi számháború" első és egyetlen áldozata.
