Családi fészkünk egy kisebb fajta nagyhatalom, már ami a konzervdobozok - első sorban a kukorica konzervek – tartalmának elfogyasztását illeti. Mindenki szereti, még Pannuska is néha-néha belekanalaz a konyhaszigeten felejtett dobozba.
Az üres dobozok pedig a szigetről a mosogatóba, a mosogatóból pedig a szelektív kukába kerülnek, míg nem anya egy nap gondolt egyet, és néhány darabot a „gonosz kuka karmaiból” ki nem mentett.
A cél, hasonlóan „nemes” volt, mint a korábban megunt és kidobásra ítélt tárgyak, hulladékok esetében: valami klassz dolgot készíteni belőle. A konzervdoboz újrahasznosításának számtalan lehetősége van. Nem egy blogon találkoztam már az ezekből készült mécses tartókkal, tárolónak használt kis edényekkel, diy díszekkel.
Időtálló és maradandó emlékek alkotásához kiváló alapanyag, ellenben a megmunkálása során érdemes óvatosan bánni vele, az éles részek gyakran balesetveszélyesek.
Visszatérve az általam megmentett darabokhoz, úgy gondoltam, ha már karácsony, akkor miért ne. Mármint, miért ne lehetne ezekből is adventi koszorút készítetni. Tudom, már megint egy koszorú, de ez most egy kicsit mégis más, mert még sehol sem találkoztam hasonló megoldással.
A kiszuperált, ötujjas zokni és a fém bödönök találkozása tökéletes alap lett mindahhoz, amit elképzeltem. A csíkos lábmelegítő, új funkciójában több színkombináció összeállítására adott lehetőséget, s hogy bizonyítsam, képes vagyok elszakadni a piros és arany karácsonyi bűvöletétől, ezért a kék, a természetes, valamint az ezüst dekor elemek felhasználása mellett döntöttem.
Az egyetlen kakukktojás az alkotásban, az az ezüst színű tál, ami nem egy újrahasznosított darab, de egy régi fém tálca némi festékkel újraértelmezve csak tovább emelheti a koszorú egyedi hangulatát.
S mielőtt „készre jelentettem” volna magamban ezt a csodás alkotást, a szekrény mélyén rátaláltam ezekre a kis pom-pomokra, amikről már fogalmam sincs, mikor, hogyan és miért kerültek oda.
A kis zsenília golyócskák véletlenszerű elhelyezéséből pedig ez a végeredmény született.