Visszatértem, s igyekszem újra telejes erő bedobással, a blogolás iránti vágyammal felvértezve megosztani kreatív tevékenykedésem legígéretesebb darabjait. Ehhez azonban tartanom kell magam a két legújabb húsvéti fogadalmamhoz: miszerint igyekszem minél többet írni, na és megtanulok fényképezni. Utóbbi esetében van még mit tanulni.
Lemaradásban vagyok. Nemcsak a bloggal kapcsolatosan, hanem sok minden mással is. Mondhatnám azt is, hogy hosszabb szabadságra mentem, vagy hogy alkotói válságba kerültem. Mindkettőben van némi igazság, ahogy abban is, hogy ezzel a blog nevű dologgal is van még hová fejlődni.
És nem árt némi inspirációt is szerezni, feltérképezni, ki és milyen kreatív alkotásokat, hogyan és miként oszt meg a nagyközönséggel. A minap végre volt alkalmam arra is, hogy egy Lucával eltöltött közös könyvesboltozás során átfussam, és szó szerint csak átfutottam A nagy DIY könyv-et.
Ha őszinte akarok lenni, vegyes érzéseket váltott ki bennem. Bár tartalmát tekintve egyedülálló kiadványnak számít a könyvpiacon, mégis úgy érzem hiányzik valami belőle. Talán pont az a fajta kreatívitás, amiről szólnia kellett volna. Ahhoz viszont remek lehetőséget nyújt a kiadvány, hogy feltérképezhessük kik "a hazai DIY piac" kiemelkedő alkotói. S persze a színes ötleteket látva kétségtelen, hogy kedvet kap az ember valami sajátot, egyedit alkotni.